Mi a franc folyik itt?

 Minél többen kérdezik, hogy jól vagyok-e, annál kevésbé érzem magam jól.

 M betűk mindörökké.

 Kiszakadni a világból. Két másodperc, és minden elúszik, az emberek, a hangok, a látvány, az érzés, egyszerűen elszállnak. És gyönyörű. Próbálok belekapaszkodni. Gyorsan körülnézni. Észrevenni, felfogni, megérteni, megjegyezni. De a szemem csukva, és mire kinyitom, már vége is.

 És minden megy tovább. Ugyanolyan, mint korábban. De már kevésbé szép. 

Van egy blogom

Van egy blogom, amit nem használok semmire.

Van egy tönkrement tűzőgépem.

Van kétszáz méter csomagolószalag az asztalomon.

Meg egy feltekert zokni.

És egy mérőszalag, nagyjából öt és egy fél pár fülbevaló, három tankönyv, egy karácsonyi üdvözlőlap, egy határidőnapló, két üveg körömlakk, egy ékszerdoboz, egy tavalyi határidőnapló, egy fényképezőgép, egy szemüvegtok, egy olló, egy cellux, egy számológép, egy táska, egy szalvéta, rakás toll, satöbbi.

 Satöbbi mindörökké. 

Szeretek a földön feküdni. Csak lefekszem a hátamra, bámulom magam fölött a plafont, és az egész világ megváltozik.

Van egy doboz gyufám.
Negyvenkét gyufa van benne.
Negyvenkét nap alatt lesz az ebihalból béka.

A lejátszási lista önálló életre kel. Biztos vagyok benne. Amikor gonosz kedve van, akkor a leghalkabb szám után játsza a leghangosabbat. Szinte letépem a fejemről a fejhallgatót.

És van egy életem.