utószó

reggel és este (reggeleseste)

én és odakint (enesodakint)

én és idebent (enesidebent)

tizenkét órás hírek (tizenketorashirek)

éjféli hírek (ejfelihirek)

éjfélóra!

 Megannyi ötlet. Rólam és a világról, a világról és rólam, másokról, másokról és a világról, róla, akárkiről, titokban és nyíltan. Hogyan?
 Nem tudom, mit akarok.

 Általában valamikor hajnalban van. Én a hátamon fekszem, térdeim felhúzva, és bámulom a plafont, hátha megreped hirtelen. Akkor írhatok egy külön bejegyzést az élményről, amikor majdnem a fejemre zuhant a plafon. És onnantól kezdve írhatom azt is, hogy fekszem a hátamon, felhúzott térdekkel, és bámulom a repedést a plafonon a fejem fölött.
 Gondolatok. Több ezernyi gondolat, amiket én nem akarok, amikre nem akarok gondolni, de akárhogy próbálok nemgondolni rájuk, a kis nyavalyások annál erősebben kapaszkodnak a tudatomba.
 Nem fontos gondolatok. Egy elenyésző részének ahhoz van köze, hogy mit kezdjek az életemmel, a jelentősebb részének pedig afféle hülyeségekhez, hogy miért, hogyan, miért itt, miért nem máshol, meg hogy mi lenne abban  másik világban, vagy abban és abban és abban a másik világban vagy ebben a világban egy másik helyen vagy egy teljesen másik életben satöbbi.

A satöbbi az egyik legkifejezőbb szó a világon.